kértem a Bozsiktól vizet, mert ott volt előtte az üveg, ő szólni akarta, de én már zúdítottam is, ajkak érintése nélkül, a pofámba, jóféle szilva volt, 3 éve, 3 hónapja, 12 napja nem éreztem ezt, az is vodka volt, ott, utoljára, kértem vizet, de ő szólni akart, hogy nem az, hanem, hanem már megtelt a pofám, szépen marta az alkohol, és kifújtam, kifújtam mind a kishegyesi löszbe, a domb lehasított falába, belefújtam a pálinka trombitát, szégyelltem is, mondtam a Bozsiknak, aki szólni akart, hogy ilyen szégyent, hogy a löszbe a pálinkát, basszameg, hogy ezt a szégyent megéltem, hogy majd, ha jön Szegedre, a Tolnaira, akkor kap tőlem egy fél litert, egy fél liter szilvát, bár a szégyent az nem mossa le, szemem előtt a szürkére vált pálinkás fal, mint árnyék, szemem előtt, árnyékom, hajdani.