barbár szokás(?) ellopni a hangot, a másik ember hangját, most szól a Tolnai a rádióban, a most most van (19.20h), arról beszél, hogy már nem akar beszélni, hogy ki szeretné vágni a nyelvét vagy valami pircinggel kipányvázni azt a beszélő nyelvét, ami beszél, a magyar költő nyelvét, nem kivágni - erről beszél most -, hanem testékszerezni föl, föl a szívet, barátaim, mert most erről ír, ezt kutatja, a szeméremékszereket, közbe is szólt valaki, hogy “szeméremékszer”, hogy ő ezt még nem is hallotta, igen, bólintott Ottó, nem is figyelt, mert éppen mesélt egy történetet a vakablakokról, egy kiállításmegnyitóról - mondja is ezt a rádióban, most, éppen befejezi, röviden, ez az utolsó szava, nem, mintha volna Tolnai rövidtörténet, inkább élethosszig szól a nyelv, amit kivágna, de legalábbis fityegtetne ott egy ezüst bigyót, a költői nyelvben benne, ott.