azt kért az ember az antikváriumban.
nyomozókutyás könyvet.
vagy olyan németjuhászost.
mondta a másik ember a könyves hogy hátul a számítógépeknél a gyerekek meg tudják mondani.
akad-e könyv a nyomozókutyákról akik németjuhászok.
állt viszont a nyomozókutyás ember tovább és megint föltette a kérdést.
és Conradot fizettem Tolnainak.
vagyis ami rám lett bízva azt mostan szinte a semmiből hogy vigyek Palicsra egy A sötétség mélyén című Conradot.
úgyis éreztem magam éppen és ott a sötétségben gondoltam próba és cseresznye.
ha nem is úgy magában de három kisregénnyel egybekötve volt a könyv.
Kriterion 1973.
az egyik gyerek a számítógéptől jött keresni a Conradot de a K betűnél kereste.
halkan szóltam.
ő is halkan mondta ja!
na az ember meg újra kérdezte a nyomozókutya németjuhászt.
megint mondta a gazda hogy hátul a gyerekeknél.
az ember megint várt.
majd azt mondta akkor ugye önöknél nincsen ilyen hogy nyomozókutya és németjuhász.
mint a mesében.
harmadszor is el lett küldve hátra.
a számítógépes gyerekekhez.
ó mondta az ember aki nyomozott és elindult hátra.
sántított.
láttam még ahogy sántítva elindult.
most hogy újra látom a lelki szemeimben sántítani az embert eszembe jut az apám.
eszembe jut hogy ideje volna elkezdenem kinyomozni.
hogy mi a faszt is keresek ebben az antikváriumban?
hogy valami fingom legyen mielőtt végleg rám dől a pincebolt.
