Az arpeggiók

2010. június 18.

ha író lennék gazdag vagy buzi vagy legalábbis

fiatal vagy nagyon öreg egy vén szar lennék legalább

vagy ifjú hajadon kit baszni visznek épp vagy

még jobb ha maga megy most baszni

most és mindörökké

cardingtonig mennék hogy lássam a

hangárokat a tartályok hangárjait

egészen cardingtonig mennék az úton

mert volna egy verdám vagy faszom

akkor mennék gyalog mert nem érdekelne

hogy író vagyok gazdag vagy buzi és

ha jártányi erőm nem lenne akkor a

kerekes székemben ülve is mennék

és a botommal minden suttyó gecinek

eltörném a lábait hogy ők egyáltalán ne

menjenek ha kérhetem maradjanak otthon

húzzák be fülüket farkukat és el a

kezekkel a tartályaimtól amiket egy másik

században még zeppelineknek hívtak

ahogy az öreg fotós fószer mondta a zsidó

öreg hogy akkor ő látta a zeppelint égni

vagy röpülni nem tudtam figyelni rá

amikor még fiatal voltam mert csak a

szőrös és húsos füleit figyeltem hogy

mennyire külön élnek a csóka fejétől

és valami 1906os zeppelinről vartyogott

még biztosan megvan valahol az archívumban

az archívumomban amit a béla mondott

mert az újság az ott lobogott a

kezében amiben a fényképe hogy

az első fényképe volt vagy majdnem

az első ahogy elkapta azt a zeppelint vagy

a robbanást már nem emlékszem

különben sem lehet még egy robbanás

sem lehet nagyobb tragédia a lassú időnél

a tartályoknál ahogy az égből egyszerre

megérkeznek a hatalmas ezüst szivarok és

huss egyetlen villanás és füst vagy ezt

valamivel keverem mert öreg vagyok és

hülye de nem író gazdag vagy buzi és

nem fiatal mint a ma született babasegg

nem oly hamvas csak z utamat akarom

bevallom az utamért még nem hazudoztam

még el sem kezdtem az alakoskodást és

a könyörgést még a térden csúszást sem

hogy cardingtonig meg sem álljak még

el sem kezdtem a vánszorgást még nem

mondtam el hogy a felhőket akarom látni

a felhőket a hangárokban mert olyan

hatalmas hangárok kellenek a tartályoknak

amelyeket zeppelineknek hívtak amíg

még az égre lehetett nézni a lassú

lebegő ezüst szivarokra amíg egy

hatalmas öngyújtóval rá nem gyújtott

a század a zeppelinekre amíg el

nem fogyott a gáz hogy később aztán

emberi fogyasztásra legyen alkalmas

a béla is mondták a béla is onnan jött

vissza

inkább suttogták akkor még nem

lehetett a zsidót állami pénzen vissza

visszaküldeni a vagonba vagy a gázba

ó az csak egy suttogós kor volt a

gyilkosok még nem ugattak teli szájjal

nem írtak újságot és pártjuk sem volt

meg szép fiatalemberek akik sem nem

írók sem nem gazdagok és egyáltalán

nem buzik hanem büszke heterók jó is az

baszás helyett a heteró az aztán igencsak

megizzasztja a kupak alatt a turót

de amíg enszarukkal kenik az arcukat

addig is csak haladjak végre én

én aki látni akarom a hangárok mennyezetét

tudtad Ottó?

hogy a hangárok mennyezete olyan

magas cardingtonban a zeppelinek

hangárjaiban olyan magasan van a

mennyezet hogy odabenn is felhők úsznak

tudtad?

beltéri felhők úsznak a zeppelinek

hangárjaiban ahol a mennyezetek

égnél is magasabban borulnak

borulnak a fejünk fölé akár ha

írók gazdagok vagy buzik vagyunk

akár fiatalok legalább vagy öregek

igen öregek éppen a beltéri

felhők alatt akár.

3 hozzászólás a(z) “Az arpeggiók” bejegyzésre

  1. ssssz szerint:

    tudja, hogy ez jó? nekem tetsző. talán istennek tetsző. ottónak vajon?

  2. balog szerint:

    ottónak nem van bemutatva.
    epigonvers, mert egy könyv az alap.
    a felhők benne egy kis sorocska.
    bár az egész - véletlenül talált könyv - eléggé beütött.
    Toby Litt: Gátlástalanok klubja
    de nem ez az eredeti cím.
    az inkább így hangzik: Beates: English road movie.
    1966 és 1995 banben jáccód.
    de én epigon szoktam lenni, tehát nyugodt vagyok, mint egy doboz beszáradt tejföl.

  3. giraffe szerint:

    “…beltéri felhő,
    beszáradt tejföl…”
    az jobb, mert ami még nem az, azt behajítják a fák közé,
    úgy ám, emlékszel?
    ez így mind együtt.
    mosolygás-.

Itt lehet hozzászólni !